Álmatlan - Meséim, gondolataim, történeteim Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

Ha az ember nem tud aludni sok minden fut át az agyán. Mikor végre feladtam a görcsös próbálkozást, hagytam, hogy a gondolataim sodorjanak magukkal és bár a szemem mindvégig csukva maradt, mégis tömérdek dolgot láttam magam előtt. Nem tudom mennyi idő telhetett el így míg álomba…

Régi mese ez. Talán igaz sem volt, ahogy a mesék legtöbbje sem az. Ezt már tán sosem tudom meg. Egy ember lehet csak bizonyos efelől, de ő már messze jár. Így hát én adom tovább nektek a történetet. Biztosan nem lesz olyan hiteles, mintha tőle hallanátok, de azért megteszek minden…

Mindig úgy gondoltam, hogy minden emberben él egy egyfajta vágy a tökéletes, lelkéig hatoló hang után. Nem hiszem, hogy létezik bárki is, aki nem szeretné a zenét. Persze mindegyik zene más, vannak stílusok, vannak teljesen eltérő előadók és együttesek, de nem is számít mit…

Néha úgy elmenekülnék valami nyugodt helyre. Valahova, ahol megszűnik minden zaj, ahol a fejemben kavargó gondok és gondolatok lecsendesülnek. Egy helyre, ahol megszűnik a nyüzsgés, az örökös rohanás és a mindennapok állandó lényegtelensége. Szeretnék lebegni a végtelen…

Olvasgatásaim és mások élettörténetének megismerése közben szinte mindenhol felrémlett a boldogság és a boldognak lenni fogalma. Persze ebben nincs is semmi különös, hisz mindenki ezt szeretné, természetesen én is. A különbség csak annyi, hogy ahány ember annyi fajta…